A fényképező kamera szédítő fejlődésen ment keresztül. A camera obscura legtávolabbi eredetétől a digitalizálási folyamatig részesei voltunk a fényképező kamera kialakulásának, szinte élőlényként, egyfajta lényként, amelyhez hasonlóan minden élőlénynek sikerült tökéletesítenie magát és alkalmazkodnia az igényekhez és a civilizáció képességei. A valóságunk észlelésének és megragadásának, valamint a fizikai támaszon való megjelenítésének tanulmányai hozzáférhetőbbé tették azt egy párhuzamos világ, ahol a társadalmi tapasztalatok fogalmai és nyomai az örökkévalóság csapdájába esnek, múltunk tanúi formájában.
Amióta felfedeztük, hogy egy gépen keresztül be tudjuk fagyasztani az időt, elkezdtük a versenyt a tökéletesség felé, egyre több árnyalatot, mélységet és mozgásteret kerestünk, hogy a fagyasztási esemény valami igaz és teljes legyen. Valójában észrevehette, hogy minden alkalommal, amikor az előrelépések és javaslatok gyorsabban érkeznek. Minden héten, szinte minden nap olyan előrelépések tapasztalhatók szakterületünkön, amelyek tükröződnek a fényképezés nagyobb pontosságú megközelítésére tervezett új eszközök premierjén. E fontos előrelépések ellenére azonban még nem értük el a folyamat csúcspontját, még nem sikerült reprodukálnunk világunk legjobb fényképét: azt, amelyet a tekintetünk megragadott. Bármennyire is szürreálisnak tűnik, a legjobb kamera ma féltékeny a szemünkre. De minek köszönhető ez a szinte elkerülhetetlen alacsonyabbrendűség? Olvassa el, és megtudja, miről beszélek!
A válasz egyértelmű: Az a személy, aki ezért a bizonyos alacsonyabbrendűségért felelős, a dinamikus tartomány. Ez az a paraméter, amelyen keresztül létrejön az összehasonlítás, és értékelik a kamera fejlődését a gép rögzítésével. Esetenként vagy máskor már beszéltünk a dinamikatartományról, de ma szerettem volna egy kicsit mélyebben belemenni ebbe a koncepcióba, mert ez alapvető a képalkotás világában dolgozó szakemberek számára, és hogy ezen a paraméteren keresztül képesek vagyunk értékelni a jelek mennyisége, amelyet kameránk képes rögzíteni és ábrázolni.
El Dinamikus hatókör (Dinamikus hatókör) Bármely tárgy, hordozó vagy tartó (ez nem valami kizárólag a fényképezőgép számára) jelenti a jelek azon mennyiségét, amelyet képes rögzíteni, megkülönböztetni vagy ábrázolni.
Ha ez így van, arra következtetünk minél nagyobb a kamera dinamikatartománya, annál változatosabb lesz az a jelkészlet, amelyet képes érzékelni, feldolgozni és használni. A fényképező kamerák terén a dinamikus tartományt az érzékelhető hangkészleten keresztül mérik (a legsötétebbtől a világosabbig).
De hogyan mérhetjük meg a fénykép dinamikus tartományát?
Sokszor ismeretlen eredetű képekkel dolgozunk (főleg, ha harmadik féltől szerezzük be őket), és mivel ezeket a képeket nem készítettük, és nem dolgoztunk a rögzítési paraméterekkel, megtudhatjuk, hol van a képünk tartománya.
Ezekben az esetekben a hisztogram eszköz elengedhetetlen. Sokszor beszéltünk róla (például amikor a Lightroom alkalmazással foglalkozunk), és ennek köszönhetően tájékozódhatunk a képünk állapotáról.
A hisztogram segítségével elemezhetjük fényképezésünk állapotát, és felismerhetjük a hibákat, a túlexponált vagy alulexponált területeket. A hisztogramon keresztül megtalálhatjuk az egyensúlyt és dolgozhatunk a dinamikus tartomány bővítésén.
Itt javaslatot teszek egy példára két képpel, amelyek kontrasztértéke eltér. Az első sokkal kevésbé kontrasztos, mint a második, amit a hisztogram is tükröz.
Az elsőben az értékek teljes hiányát találjuk az árnyékterületen és a kiemelt területen, míg a másodikban valamivel szélesebb spektrumot találunk, mivel a kezelés után megnöveltük a tónusok és árnyalatok körét, beleértve azokat is, amelyek hajlamosak fekete és fehérre hajló árnyalatok.
Miért olyan fontos a kamera dinamikus tartománya?
A világítás a teljes toborzási folyamat lényege. Elsődleges szempontból a fénnyel dolgozunk, ez az igazi főszereplő, aki kibővül, visszaverődik vagy elnyeli azokat a tárgyakat, amelyekre hat. Képzelje el, hogy olyan jelenetet készítünk, amely nagyon világos és nagyon sötét tárgyat mutat, például háttérvilágítást. Ezekben az esetekben a fényképezőgépnek minimális dinamikatartománnyal kell rendelkeznie ahhoz, hogy jól meghatározott objektumainkat bizonyos fokú pontossággal tudja ábrázolni és rögzíteni.
Azok a kamerák, amelyek alacsony dinamikatartományt mutatnak, hibákat fognak reprodukálni, a kép nagyon rosszul meghatározott, és a legvilágosabb területeken és a kevésbé megvilágított területeken nincsenek árnyalatok.
Ez közvetlenül kapcsolódik a az f számok, egy rendkívül fontos koncepció, és amelyet a következő cikkekben részletesebben megvitatunk.